2017. december 2., szombat

Azonosulások

Fordította: Rácz Anita

Ez a cikk a témáról íródott előző cikkek folytatása:

Amikor megértjük a valódi/Felsőbb Én és annak tükröződése, vagyis a személyiség (alacsonyabb mentális, asztrál-, éteri, plazma és fizikai test) közötti különbséget, akkor megérthetjük a tudatosság megfelelő azonosításának fontosságát.
A személyiség aspektusaival, a formák világának alacsonyabb testeivel való hibás azonosulás növeli a magasabb és az alsóbb Én közti sötétséget és elkülönülést, míg a Felsőbb Énnel való azonosulás növeli a Fényt és a magasabb és alsóbb Én közötti kapcsolatot, ami ahhoz vezet, hogy a Felsőbb Én teljesen átveszi az irányítást az alsóbb Én fölött, ami azt jelenti, hogy a Fény és a Forrás helyreállítja az anyagot és meggyógyítja a teremtést minden síkon.

Két fő típusú hibás/sötét azonosulás létezik.
Az első típus a Felsőbb Éntől kapott Fény félreértéséből ered, mivel úgy értelmezzük, mintha az alacsonyabb Éntől érkezne. Az alsóbb Én kap valamilyen felsőbb inspirációt vagy életerőt - kicsit vagy nagyot - és helytelenül azt feltételezi, hogy a személyiségtől, az alsóbb, lejjebb lévő különálló Éntől érkezik. Ez abból is eredhet, hogy elfelejtjük, hogy a Felsőbb Én, aki minden Fényt és Életet áraszt, nem egy különálló Én, hanem az Egy része, ami ugyanúgy van jelen mindenben, mint ahogy a kezem a fizikai testem része. Ez a fajta sötét azonosulás "az egyetlen kiválasztott" komplexusként vagy különféle más felsőbbrendűségi vagy igazságossági komplexusként fog manifesztálódni. Az alacsonyabb azonosulás félrevezeti önmagát és azt gondolja, hogy jót tesz a cselekedeteivel, mint pl. azzal, hogy a személyiségre fókuszál, megpróbál másokat rávenni arra, hogy megtegyenek dolgokat, kritizál másokat.
A második típus sajnos potenciálisan még veszélyesebb és általában traumák után jelenik meg, amikor a tudat a rendellenességgel, a káosszal és a személyiség különálló aspektusaival azonosul. A személyiség a Forrástól származó Fény és a rendellenesség keveréke. A rendellenesség széttöri, elválasztja, szétkapcsolja és összezavarja a teremtés különféle aspektusait, melyek a személyiségben jutnak kifejezésre. Különböző emberek eltérő mértékű rendellenességgel és Forrás jelenléttel rendelkeznek a személyiségükben, attól függően, hogy milyen utat járt be a személyiség és milyen döntéseket hozott. A sötét azonosulás második típusa azt okozza, hogy a tudat azt gondolja, ő maga a rendellenesség, a töredezettség és a káosz, majd tudatosan vagy tudat alatt úgy fog cselekedni, hogy megvédje a rendellenesség túlélését és aktívan blokkolni fogja a Fényt. Az azonosulás mértékétől függően ez csak kisebbrendűségi komplexusban vagy depresszióban nyilvánulhat meg vagy továbbfejlődhet olyan formában, hogy megtéveszti magát azzal, hogy kedveli a sötétséget, amit pl. horrorfilmekben vagy a divatban is láthatunk; vagy még tovább fejlődhet olyan formában, hogy szándékosan kárt okoz önmagának vagy másoknak. Az ilyen téves azonosulások legszélsőségesebb formái a sötét erők.
Ezek a hibás azonosulások különböző összefüggésben jelenhetnek meg és különféle belső és külső elem csatlakozhat hozzájuk, melyek az energiamezőben halmozódnak fel, míg a Felsőbb Én energiája el nem távolítja őket..
Az egyetlen valódi, hibátlan, őszinte azonosulás, amely az élet összes nagyszerű minőségéhez vezet, a Felsőbb Énnel való azonosulás, aki a mindenségben jelenlévő Egyetlen Forrásból való eredeti kisugárzás, aki kapcsolatban maradt a Forrással.
Segíthet, ha az alábbi hasonlattal vizualizáljuk a Felsőbb és az alsóbb Ének közötti különbséget, ami részleteiben homályos és leegyszerűsített lehet, de segíthet megérteni az alap elképzelést és a nagyobb képet:
A Felsőbb Énjeink a legmagasabb spirituális síkokon mind egyetlen nagy Nap felszínének területei és mindegyik Felsőbb Én Fénysugarakat áraszt, melyek az alacsonyabb spirituális síkokat (atma, buddhikus és magasabb elme) jelentik, a személyiségünk pedig az egyetlen Fény, ami ezekből a sugarakból áramlik, úgy, mintha egy függönyön keresztül ragyogna egy házba.
A különböző tettek természete nagyban meghatározható azzal, ahogy azt a tettet beindító tudat azonosítja. A fekete mágia lényege az, hogy felhasználjuk a formák alsóbb világából származó erőt, amely a formák alsóbb világa felé irányul, a Felsőbb Én világából származó kontroll nélkül. A fehér mágia lényege pedig az, hogy a Felsőbb Én jelenlétét lehozzuk az alsóbb Énbe és a Felsőbb Én világát lehozzuk, hogy ellenőrzése alatt tartsa az alsóbb Én világát. Például a szexualitás valójában a mágia egy önmagában természetes, ösztönös és erőteljes formája. Amikor olyan tudatossággal végzik, amely az alsóbb, elkülönült Én formájával azonosul, akkor fekete mágiának számít. Amikor olyan tudatossággal végzik, amely aktívan a Felsőbb Énnel azonosul, az Egy jelenlétének tudatával, azzal a szándékkal, hogy mindehhez igazodjon, akkor fehér mágiává alakulhat. Ez ugyanígy vonatkozik bármilyen tevékenységre.
Itt olvasható egy hatásos eszköz, amely segít meggyógyítani az azonosulásokat és visszahozni őket a Felsőbb Énhez.
Behívhatjuk szavakkal - hangosan vagy magunkban - a valódi Énünkkel való azonosulást oly módon, hogy elmondjuk ezt (vagy egy hasonló) behívást, miközben a Lélekcsillag csakránkra fókuszálunk:
Én vagyok a Lélek
Isteni Fény vagyok
Isteni Akarat vagyok
Isteni Szeretet vagyok
(Önmagam, mint lélek által) meghatározott tervezés vagyok.

A zárójelben lévő szavak opcionálisak, az a céljuk, hogy tisztázzák a "meghatározott tervezést", ami azt jelenti, hogy az Én tervezése az összes síkon - az alsóbb síkokat beleértve - csak a Lélek/Felsőbb Én által meghatározott.
Ez egy erőteljes behívás, amit sok tanítvány használ régóta és nagyon hatékonynak bizonyult. Ahogy a szavakat kimondjuk, érezhetjük, hogy a Fény a Lélekcsillag csakrából leárad a test központi csatornáján keresztül, végig a gerincoszlopon, le a Földcsillag csakrába. Ez a csatorna - ha megfelelően van megnyitva - összekapcsolja az összes síkot, amit a Felsőbb Én arra használ, hogy ellenőrzése alatt tartsa az alsóbb közegeket. Határozottan előnyös bármilyen spirituális (vagy másféle) gyakorlatot ezzel vagy egy hasonló behívással kezdeni. Azután elvégezhetjük úgy a gyakorlatot, "mintha" mi lennénk a Lélek, ami majd megerősíti a kapcsolatot és nagymértékben növeli bárminek a hatékonyságát, amit végzünk.
Valójában tényleg mi vagyunk a Lélek és a Felsőbb Én. Pl. amikor este lefekszünk aludni, a fizikai "eszközt" félretesszük és az asztrális "eszközzel" végezzük a dolgokat, viszont az Én mindkét "eszközt" pontosan egyformán működteti. Amikor halálunkkor hátrahagyjuk az "eszközt" (legyen az fizikai, éteri, asztrál vagy mentál), minden élet és tudat eltűnik belőle. Az "eszköz" nem létezik többé, de az Én végtelen és továbbhalad máshova. Az egyetlen Én, amelyik megmarad, aki továbbviszi az életet, az a Felsőbb Én.
Ahhoz, hogy még mélyebbre jussunk az alsóbb Én átalakításában és visszakerüljön a Felsőbb Én irányítása alá, az alábbi módon dolgozhatunk az asztráltesten:
Az asztráltest az Én energiája, amely kifelé árad és a világgal való egyesülést keresi. Kifelé törekszik és különböző elemekkel lép kapcsolatba, majd benyomások formájában regisztrálja ezt a kapcsolatot. A benyomások a fizikai testben vannak regisztrálva és tudatossá téve, de valójában az asztráltestben fordulnak elő. Amikor ezek a benyomások pozitívak, örömet okoznak, mint pl. egy íz a szánkban vagy egy érzés a bőrünkön vagy valakinek a jelenléte. Amikor negatívak, akkor fájdalmat okoznak. Idővel a benyomások felhalmozódnak és olyan érzések formájában csoportosulnak, mint vonzalom vagy ellenszenv. Amikor a benyomásokat a mentális test regisztrálja és érti meg, a mentális és asztrális anyag összekapcsolódik és együtt érzéseket formálnak, szeretetet vagy gyűlöletet. Ily módon formálódik és épül fel az asztráltest, úgy, hogy az Én különböző kapcsolatokat alakít ki a környezetével.
Azonban az asztráltest tulajdonképpen bizonyos értelemben egy másik test tükröződése a Felsőbb Énben, a buddhikus testben, amely a mentális sík fölött lévő sík. Ez a test az Én energiája is, amely kifelé törekszik, hogy kapcsolatba lépjen a környezettel, de ezt az Egység világán keresztül teszi, formán és dualitáson túlmutatva, így ezt nem az elválasztódás nézőpontjából teszi, hanem felismerve mindenkiben és mindenben az Egyet. Ezért a buddhikus tudat úgy manifesztálódik, hogy nem csupán azért törekszik kifelé, hogy az alacsonyabb Én az örömét lelje az elválasztódás önző nézőpontjából, hanem az Egységből fakadó tudatosságból is, ami együttérzésben nyilvánul meg, abban a vágyban, hogy szolgáljon és segítsen és hogy megvalósítsa az Egység buddhikus valóságát a világban. A Buddha-tudat másik neve a Krisztus-tudat.
Ahogy a tudat fejlődik és a Felsőbb Én fokozatosan ellenőrzése alatt tartja az alsóbb Ént, a buddhikus test tulajdonképpen ellenőrzése alatt tartja és helyettesíti az asztráltestet az alsóbb Énben és az asztrális energia kifelé törekszik a buddhikus energiával és tudattal. Ez a folyamat kitűnően felgyorsítható a tudatos szándékkal és meggyógyítja az asztráltestben lévő téves azonosulásokat és rendellenességeket.

Hasonló folyamat megy végbe a mentáltestben is, ahol az alacsonyabb elme a személyiség, a felsőbb elme pedig a Felsőbb Én részét képezi. Az alacsonyabb elme elképzelésekhez, megértéshez és gondolatokhoz jut csupán az által, hogy elemzi az alsóbb Én élményeinek körülményeit a formák világában. A magasabb elme a Felsőbb Én akaratából érkező impulzusok továbbítója, amely gondolattá alakítja az akaratot, megadva neki első archetípusos formáját. Ahogy a tudat fejlődik, az elválasztódás áthidalódik és az alacsonyabb elme egyre inkább a magasabb elme közvetítőjévé válik, megőrzi a formák világáról alkotott megértését és közvetíti a Felsőbb Éntől származó akarat impulzusát az alacsonyabb testekbe.
Ahogy a tisztulás egyre jobban halad, a Felsőbb Éntől egyre több impulzus és Fény jut el az étertesthez a mentáltesten, és az asztráltesten keresztül. Ezután következik az étertest, az fejlődik, egyre erősebbé válik, majd képes lesz közvetíteni a pránát. Mivel az asztráltest a fizikai test lenyomata, ha az impulzusokat fizikai tett és fegyelem követi, általában gyorsan beindulnak a változások a fizikai testben.
A Fény győzelme!

2 megjegyzés: